egy-ket erdekesseg

2013 március 28. | Szerző: Neela

Azt hiszem, azt senkinek nem kell bemutatni, hogy India a vegletek orszaga; ez mar 3 eve feltunt, hogy extra elegans szalloda, es a kozvetlen kozeleben meg ott a nyomortanya;

Mumbaiban van a vilag 4. es India leggazdagabb emberenek a haza; oszinten, nem tetszik kivulrol, lehet, hogy bent gyonyoru (marpedig az, hiszen a vilag legdragabb haza) de egyreszrol ugyanazt a szmogos levegot szivja, mint barki mas a varosban, masreszt a kilatasa – nem szamitva az tengerpartot – ugyanugy a gettora nez;

 

 

 

 

 

 

 

 

 

a hatso epulet az, ami teraszos es teljesen szabalytalan alaku;

ez kicsit tavolabbrol keszult, szoval latni, hogy azert korbelakjak rendesen 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

ez a kep, mintha New Yorkban keszult volna pedig nem, Mumbai, az uj hidrol, es ime meg par kep, amit nezve az ember meglepodik

 

 

 

 

 

 

 

 

(itt zarojelben kell megjegyeznem, hogy a kep egy taxibol keszult, mert Mumbai belso reszebol ki vannak tiltva a riksak, csak taxival lehet kozlekedni)

 

 

 

 

 

 

 

 

ez a hidon keszult, modern, szeles, de ugyanugy nem tudnak kozlekedni rajta 😀 (itt egy europai kozlekedesi rendor szivrohamot kapna gyorsan; nem nagyon kozlekednek a savokban, inkabb ossze-vissza, jobbrol-balrol eloznek, kell egy kis ido, mig az ember eljut arra a pontra, hogy mer vezetni; amikor szova tettem, hogy ez milyen katasztrofalis, nincs benne semmi rendszer, szervezettseg, kiderult, hogy az orszag atlagahoz viszonyitva ez meg jol szervezett kozlekedes)

 

 

 

 

 

 

 

 

ez pedig mar a varosbol lett fenykepezve; nagyon szep a part, ez lesz alighanem az idealis futoterepem; a szel mindig fuj egy kicsit, es nagyon kellemes volt az ido, mikozben itthon (Thane, Mumbai kulso kerulete) leolvadt az emberrol a ruha

ugyanigy Mumbaiban talalhato az egyik legnagyobb recycling kozpont, amit nem a kormany finansziroz! hihetetlen mennyiseget szortiroznak at naponta;

DE! itt is megjelenik a kettoseg: egyreszt 3 eve nagyon tetszett, hogy bananlevelen talaltak a kajat, amit megesznek a tehenek, tehat nem kell mosogatni (energia megtakaritas) masreszt nincs muanyag szemet belole; mint ahogy a kokuszbol/bananlevelbol keszult tanyeroknal sincs, szepen lebomlik; ugyanakkor iszonyatosan sok muanyag zacskot hasznalnak; szambart (ami egy paradicsomos, fuszeres szosz), kokusz chutneyt, kajat, elvitelre az eteleket, mindent abba csomagolnak (mar amit nem ujsagpapirba), es ez bizony mindenhol ott van, csufitja a kornyezetet;

 

 

 

 

 

 

 

 

ez a recycling kozpont egy resze (ferj kozolte, hogy nem nagyon kene fenykepezni 🙂  de azert nem tudtam kihagyni a taxibol)

 

 

 

 

 

 

 

 

es itt van a zacskorengeteg, ez  a tengerpart resze, es itt is halomban all; de barmerre megy az ember, mindenhol a szemembe akad; es ez elszomorito

Tegnap filmforgatasra mentunk (egeszseges eteleket keszito show szakacsa ferj egyik baratja, es mivel belecsoppentem az egeszseges eletmodot, dietat, mozgast hirdeto eletmodba, igy be akartak mutatni a “celebrity” nutritionist szemelynek) es  Mumbai eszaki teruleten mentunk at, ahol egy to is van; par eve meg dzsungel volt ott, ahol most egy europai varosnak is megfelelo resz helyezkedik el, egy gyonyoru toval es parkkal, ami nemreg meg nagyon sok Bollywoodi filmforgatas helyszine volt; az utcan szepen jardak vannak, gyonyoru epuletek, Starbucks, Costa stb…., mintha nem is Indiaban lenne az ember

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

hetvegi elmenyek (orvosnal, jatszoteren)

2013 március 25. | Szerző: Neela

Miutan januar elejetol fulgyulladassal kuzdott szemunk fenye, es Indiaba utazasunk elott par nappal szurtak fel a fulet Magyarorszagon, igy sajat magunk megnyugtatasa vegett elvittuk itt egy orvoshoz, hogy helyrejott-e (2 hettel megerkezesunk utan) foleg, hogy volt hoemelkedese parszor, meg kohogott; szerencsere fulevel minden rendben, csak elkapott valami virust ebben az uj kornyezetben; orvosi elmenyeim ettol fuggetlenul nem kerultek be a pozitiv erzesek koze; bejelentkeztunk az orvoshoz, ahova ferjem unokatestverei is jarnak/jartak, es a testverei is jartak oda mikor picik voltak; megerkezesunkkor egy tele varo fogadott, de mint kiderult csak 1 csalad volt elottunk, a tobbi 5 ember orvoslatogato volt (mivel ez Angliaban totalisan ismeretlen, igy egesz elfelejtettem, hogy letezik ilyen) de ellentetben a magyar (regi?) viszonyokkal, itt nem mentek be soron kivul; altalaban 1 beteg, 1 orvoslatogato, 1 beteg, 1 orvoslatogato a sorrend, de ha pici baba van, akkor nincs orvoslatogato kozben; legalabbis ennek tudtam be, hogy mikor kijott az elottunk levo, mi kerultunk sorra :); bementunk, leultunk, elmondtuk miert jottunk; a rendeloben egy iroasztal, rajta toll es irattomb; az orvos felirja az adatokat (gyermek neme, szuletesi ideje, szuletesi sulya, legutobb mert sulya, megkapta-e az osszes eddigi oltast, szed-e rendszeresen valamilyen gyogyszert, vitamint, milyen modon szuletett stb…) majd jon a vizsgalat; amikor is a ket asszisztens elveszi a gyereket, levetkoztetik, egyikojuk a kezeit a feje folott tartja, a masik a labait fogja kinyujtva, amig az orvos megvizsgalja; hat mit mondjak, a gyerek ordit, es az en anyai szivem meghasad, szivem szerint felkapnam a gyerekem es magamhoz szoritanam; ez nagyon drasztikus volt ahhoz kepest amit megszoktam; Angliaban is nehezen viselte kisfiam a vegen mar a vizsgalatokat, amikor hetente minimum egyszer vittem az orvoshoz magas lazzal, fulevel stb.., de ott ugy vizsgalta meg mindig az orvos, hogy az en olemben ult, nyugtattam, vigasztaltam, simogattam; ez igy nagyon durvanak es drasztikusnak tunt, ez nagyon ram volt irva 🙂 parom az elejen megprobalta mondani, hogy majd o levetkozteti, mert nem ehhez szokott kiskoratol a gyerek, de nem engedtek; utana kettonkent vigasztalt, mert en bizony 2 napig total sokk alatt voltam; utana kezemben a ruhaival, pucer gyerekkel a kezemben attesekeltek a folyoson egy masik szobaba, hogy ott oltoztessem fel a gyereket, addig az elottem levo paciens ment vissza; amikor ok kijottek, akkor mehettunk be ujra, az orvos elmondta a diagnozist (azaz hogy minden ok, csak virusfertozese van) es hogy milyen gyogyszert ajanl; ezt felirta egy lapra, amit kint a nover befuzott a mappaba, es ezzel kellett felkeresni a gyogyszertarat; majd kifizettuk az orvosnak a vizit arat, es vegeztunk is; (nagyon alap egeszsegugyi ellatas van ingyen, de ha jot akarsz magadnak es a csaladodnak, akkor jobb helyre viszed a gyereket es magadat is ha beteg vagy, viszont ezeknek meg ara van rendesen – csak egy pelda: egy szules, ami itt az esetek donto tobbsegeben csaszarmetszes az anya vagy a gyermek egeszsegere hivatkozva, es 10 nap korhazi kezeles, ami azert ilyen hosszu, mert szinten arra hivatkoznak, hogy a csalad erdeke, hogy ennyi idot toltson a korhazban az ifju anyuka a babaval, £5000 kostal egy jobb korhazban, ami forintra atszamitva 1.750.000 Ft korul van;  ) Angliaban virusfertozesre semmit nem  ad az orvos, paracetamolt ajanl lazcsillapitasra es ibuprofeint; itt kapott egy szirupot a kohogesre, kalcium folyadekot, mert azt minden gyereknek ajanljak, es egy tonikot, amirol fogalmam sem volt mire valo, allitolag immunerosito, en csak annyit tapasztaltam, hogy kisfiam 11 honaposan majdnem tobbet eszik egy nap mint en 🙂

bar kicsit sokkaltam a napi cuccok bevitelet, mert ha adom azt amit Magyarorszagrol hoztam (D vitamin csepp napi 1x, C vitamin napi 1x ha nathas, vagy kohog), akkor reggel, delben, este 3 dolgot kell beletuszkolnom a gyerekbe; ebbol D vitamin es a C vitamin a legkevesebb az 1 es 10 cseppjevel, a tobbi mind 2.5 ml alkalmankent) mindezt 2 napig birtam, mert persze specialis instrukciok erkeztek a nagymamatol es a deditol; etkezes utan varj min. 5-10 percet, a ket szer kozott is varj 5-10 percet, ami azt jelenti, hogy kb. 40 percig szorakoztam azzal, hogy a 3 szert beadjam; raadasul a sorrend sem mindegy, es a tonikkal kell kezdeni, aminek nem tul kellemes az ize, mint megtudtam a gyerekek nem is szeretik, igy egesz kozelharc zajlott azert, hogy ezt megigya egy fecskendobol; a kovetkezo kettonek kellemesebb az ize, de ezutan mar szinte kergetni kellett, foleg hogy a napi ritmus az, hogy sokszor mar a reggeli  kozben ismet almos, es aludni szeretne; igy a 3. nap mar bealudt a tonik utan, 4. nap meg a tonik elott 🙂 onnantol kezdve nincs semmi csak D vitamin adasa (mar ha nem felejtem el beadni)

mondjuk egy pozitivumot is ki kell emelnem; az orvos meglatogatasat koveto hajnalban kisfiam ugy dontott, hogy eleteben eloszor megmutatja milyen az amikor a pocak rendetlenkedik, es semmit nem hajlando befogadni; 36 oran keresztul az anyatej volt az egyetlen dolog ami megmaradt benne, utana pedig egy hasmenes jelezte, hogy valami nem volt teljesen rendben; ekkor ferjem unokatestvere kozolte, hogy a baratnoje gyerekorvos egy korhazban, szivesen ranez a fiamra, ha szukseges; de miutan 2 napig minden oke volt, kihagytuk; mikor 2. ejjel ismet belazasodott es a reggeli sem ment le a torkan, elvittuk hozza; a lakasan fogadott, a kezemben vizsgalta meg a gyereket, jatszott vele, stb…  es kozolte, hogy ha nem javul, nyugodtan vigyuk vissza, mindezt ugy, hogy egy fillert sem fogadott el 🙂 de ettol meg nem zartam a szivembe az egeszsegugyi ellatast 🙂

5 hete erkeztunk meg, azota nagyon hianyoltam a baratokkal valo talalkozast, csevegest, ami egy torpecirkalo mellett, idoeltolodast es haztartast figyelmbe veve interneten is eleg nehezen osszeegyeztetheto, es a kimozdulast, hiszen ezen idot leszamitva talan 3-4 alkalmat, egy lakasban ulve toltottem, ami tekintve, hogy alapban egy nagyon aktiv eletet folytattam Angliaban, nagyon rosszul erintett; ezert is orultem meg nagyon, amikor a blogot olvasva (milyen jo otlet volt egy angol blog oldalrol ide athozni 🙂 ) jelentkezett egy Mumbaiban elo magyar 🙂 alig vartam, hogy osszeegyeztessunk egy talalkozot (ami tekintve, hogy en Mumbai egy kulvarosaban elek, o pedig bent a varosban, es kozel 1-1.5 oras buszut valaszt el minket, nem volt tul egyszeru – nem is annyira a tavolsag nagy, az utazas ami nehezkes; most direkt megneztem, 33 km a tavolsag, szoval nem egy veszes, de az utviszonyok nem olyan jok, dugo van a varosban stb…) egy parkban talalkoztunk, ami a Jogger’s Park nevet viselte (felteteleztem, hogy regen futoknak volt, vagy most is van valami futopalya ott, es nem is tevedtem 🙂  ) a park gyonyoru, bar meglepett, hogy belepodij volt, igaz, 1-2  rupia, ami kb. olyan, mintha 1-2  forintot kernenek erte, de akkor is; a talalkozo nagyon jol telt, mind a ketten orultunk, hogy van meg egy honfitarsunk a kornyeken, es alig varom, hogy bekoltozzunk a varosba amikor visszajovunk nyar vegen 🙂 majd teszek fel kepeket a parkrol, a kilatasrol, es a kovetkezo bejegyzes a kozlekedesrol fog szolni 🙂

ime a parki kepek: